Az irodatakarítás lényege a rendes, tiszta környezet megteremtése a mindennapi munkavégzéshez; az, hogy a dolgozók nyugalmat árasztó irodába érkezzenek reggelente.
Ha egy teret ápolunk, érintjük az atmoszférát is; amikor „takarítunk”, csupán a piszkot távolítjuk el. Ha azt mondjuk, „ápolás”, tudatosan dolgozunk és érdeklődéssel az irodatakarításon. Ezen kívül kialakul egy kapcsolat a dolgokkal és az elementáris lényekkel.
Az is kulcs ehhez, hogyan tanul meg az ember szívesen takarítani, mert általában ezt egy szükséges rossznak szokták tekinteni, és nincs magas helyi értéke a hétköznapi takarításnak, irodatakarításnak. De ha valóban megértettük, hogy a házunkban, a lakásunkban, az iskolában vagy a munkahelyünkön az ápolás ahhoz képez alapot, aminek ott történnie kell, másképpen állhatunk hozzá. Megtanulhatjuk szeretni ezt a tevékenységet, ha megértjük a mögötte lévő értelmet. Ettől aztán bátorságot nyerünk ahhoz, hogy tovább csináljuk.
Ha tudatosan kezdünk a munkához, öröm társul hozzá, és amikor először átéljük ezt az örömöt, erőt meríthetünk belőle, mert ha az ember tevékenységében nem talál örömet, kimerült lesz tőle. Előáll egy kölcsönösség: a takarító szellemét beleviszem az anyagba, és az valamit visszaad. Ez az alapelv egészen a szociális szempontig hat: ha tereket ápolunk, akkor kapcsolatokat is ápolunk, vagyis megadjuk az embereknek abban a térben az alapot a kapcsolatteremtéshez. Ez az irodatakarítás lényege.
